Szeretlek édes,
Szeretlek Téged,
Szeretni foglak amíg csak élek!
Kezem reszket, szívem nehéz,
Szeretlek Téged ennyi az egész.

Nyugszik a hajnal, pihen a táj
Nem tudok aludni mert valami fáj
Téged kereslek utánad vágyom
Mert nem hiányzott így még senki ezen a
VILÁGON!

Minden pillanat, amit Veled töltök,
Minden perc, mikor a sorsnak nyelvet öltök,
Minden gondolat, hogy velem leszel,
Minden ,amit csak elhiszel,
Minden ami vagy, amit kapok Tőled,
Minden amit csinálsz, az élet, ahogy éled,
Minden mosoly, minden perc, mikor nevetsz,
Minden amit mondasz, minden amit szeretsz,
Minden amit játszol, minden amit érzel,
Minden ütés, ami fáj, minden vágás, mitől vérzel,
Minden sóhaj, minden gondolatod, hibád,
Minden ami TE vagy, nekem az a Világ.

Egy könnycsepp sikít a szélben,

Csillámokat szór szét az éjben.

E könnyben feszül egy emberi szív,

Boldogságul egy lányt keres, hív.

Apró házból egy dalt hord szét a szél,

Szépen, lágyan szól, remegőn fél, s remél.

Sóhaj társul hozzá, egy jaj, egy ó jaj lehelet,

Ily szép dal, még nem ért emberi fület.

Száraz fának is lehet szép az ága,

Ha szép emléked szállt egyszer reája.

Remegő könnycsepp az arcomon,

Egy némaregény szó az ajkamon,

Így játszom szívemből a kopott zongorán,

Mígnem kialszik a fény a csonkig égett gyertyán.

Ha elvetődsz tőlem messze, dalom már nem talál célba,

Jussak azért néha eszedbe, ha esőcsepp verődik arcodba,

S ha hallod, hogy egy könnycsepp sikít a szélben,

Tudd, hogy a trónon ülsz örökkön az én szívemben.

Szeretnék könnycsepp lenni arcodon.
S szeretnék felszáradni ajkadon!
Szeretnék közel lenni hozzád.
Szeretnék feledni mindent ami bánt.
Hős harc az élet,
s én végig harcolnám érted.
Végig mennék hegyen, völgyön.
Csak, hogy szerelmed eljöjjön.
Szeretnék boldog lenni.
S a szép perceket nem akarom feledni.